Na ez az a könyv ami betette nálam végleg a kiskaput. A feléig még csak csendes kíváncsisággal olvastam, a közepe táján felszökött a szemöldököm, a végére pedig vinnyogtam tőle.

Az egész könyv alapja, hogy egy pszihomókushoz bevisznek egy gyereket aki tőle nem várt értelmességgel bevallja ,hogy ő bizony egy inuaki aki reinkarnálódott a földre valahonnan az Orion mellől.

Az első fejezetekben beszél a világáról, ahol már minden olyan tökéletes, hogy én belehalnék az unalomba. Tudom, hogy az ember mindig is vágyakozott valami utópisztikus tökéletességre, de bele kell gondolnunk, hogy nem az állapot okoz számunkra örömöt, hanem a fejlődés.

A bolygóján mindent a gondolkodás erejével végeznek el, még az élelmet is így állítják elő, elültetik a magot, rettenetesen koncentrálnak rá, és két bolygó fordulta alatt már ehetik is. (kb. 10 nap.) Nincsenek évszakok, mindig jó az idő.

A "politikai" berendezkedés tökéletes, mindenki egyszer sorra kerül benne, gyakorlatilag örökké élnek. Mindenki előállíthat magának bármit, és tökéletes harmóniával élnek a környezetükkel. Nem nevelnek gyereket, ezt megteszi helyettük valamiféle gyerekotthonok.

Nincsenek mulatságok, nincs birtoklás, nem hordanak ruhát stb...

Mi a problémám ezzel? Eltudom fogadni ezt a világot, ha kicsit rávilágítana arra, hogy akkor mit is csinálnak? Mert innen úgy tűnik ,hogy leginkább vannak. (kivéve, amikor ilyen elcseszett helyekre reinkálodnak mint a Föld).

Persze előkerül hamarosan a bűvös 2012, a  dátum, ahol annyi minden fog itt történni a dimenzió váltástól az apokalipszisig, hogy minden angyal, űrlény, egyéb entitás itt tobzódik, mintha valami katasztrófa turizmus lenne kialakulóban. Szerintem jegyeket kéne szednünk tőlük.

A könyv szerint mi felugrunk az ötödik dimenzióba, és ez nem elég (előkerül az emberi hiúság, nem ám csak úgy simán mennek itt a földön a dolgok...), hanem először a 10 világegyetem történetében a testünket is magunkkal visszük... Ami vagy sikerül, vagy nem. Bár a kisfiúban élő inuaki biztosít minket arról, hogy nagy valószínűséggel sikerül, de fent tartja magának a lehetőséget, hogy nem, és akkor megy a levesbe az egész bolygó az emberiséggel együtt. (Erre nekem egy mondás jutott eszembe: Isten nem kockajátékos...)

Persze nem sikerülhet ez mindenkinek, akik nem bírják elfogadni a változást, azok máshová kerülnek, (még jó ,hogy a szeretett végtelen, de úgy látszik, mégis van olyan vizsga amin meglehet bukni...).

Itt még csak csendes  morgolódást váltott ki belőlem a story, aztán jött a végső elemi csapás...

(dobpergééés)

anunnakik!

Ezek szörnyen gonosz űrlények, megszállják a bolygókat a nyersanyagokért, és szolgasorba taszítják a bolygó népségét. Az Inuakik is szívtak velük, de az ő dimenzió váltásukkor elmentek ezek a hüllő szerű lények, mert szegények annyira negatívok, hogy nem részesülnek isteni kegyben. Amúgy az anunnakik már régóta itt vannak, ők alakították ki az embert a majomból, a hiányzó láncszemnél történt genetikai ugrás az ő közreműködésükkel történt. Tehát az ember nem más mint némi majom DNS ötvözve anunnaki-inuaki dns-sel.

A könyv szerint, még mindig itt vannak, sőt vezetőink is azok, csak "álruhában". Az összes királyi család tulajdonképpen gyík, csak jól álcázzák magukat. (ezzel felmentést ad az emberiségnek a maga okozta nettó idiótasága miatt, amivel sikeresen vágja maga alatt a fát, mert hát a csúnya szívtelen űrlények vezetnek minket a szakadékba, mi nem is tehetünk semmiről.).

Ó, ki ne hagyjam a kedvenc részem, ahol részletesen leírja, hogy a föld csakráit ,hogy igyekszik tönkre tenni ez a sáska horda...izé hüllő. A csakrákra épít, így működés képtelenné téve őket. Ja és a kedven részem, hogy ROMÁNIA! mennyire tiszta hely, mert ott bizony alig vannak anunnakik, és egy csomó csakra is ott van úgy ám!

Hová is való az író? Naná ,hogy román. Sőt a gyerek megsúgja neki, hogy ő is inuaki, csak nem emlékszik rá. Csodálatos!

Egyszer olvasnék egy könyvet, ahol az író nem kiválasztott és az országa sem az. Nos megnyugtatlak benneteket, tudtommal én ember vagyok, és itt élek ebben a csodás,gyönyörű országban, ahol semmi nem történik. (tudtommal.)

Várjunk csak...nem csak öt ujjam van, tehát táltos kilőve, boszi sem vagyok, néha érzem ugyan, hogy megszáll valami, de az többnyire az ihlet.

Még fent tartom a lehetőséget, hogy én is gyík vagyok, hiszen, meleg időben gyorsabb a reakció időm, de a melleimből ítélve mégis emlős lennék, vagy annyira jól álcázom magam, hogy még nekem sem tűnt fel...

Nettó hülyeség ráta: 8/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.