Eszembe jutott, hogy ha így ömlik belőlem a szó, akkor hamarosan megtöltöm ezt a blogot, már pedig életemben nem tört föl belölem ennyi karakter, tehát rengeteg a mondani valóm.

Ha pedig sokat irogatok, akkor hamarosan olvasom is lesz, ha pedig olvasom lesz, lesz kritikusom is, és szembe kell néznem azzal, hogy mivel nem pályázom népszerűségre, megfogom osztani a jó népet.

Ezért egy kicsit kifejteném azt a világot ami az én szemeimen keresztül látszodik.

Nem vagyok valami nagy guru, nem is akarnék az lenni, mert nehezen viselném, hogy valaki vak rajongással viseltessék felém. Szörnyű érzés lehet, ha sokan tőled várják a megoldást, főleg ha hazudsz, de legalábbis nem tudod biztosan hogy igazad van. Bár eltudom képzelni ,hogy némely önjelölt próféta komolyan veszi azt az összefüggéstelen zagyvaságot ami kiömlik a száján.

Tehát, én nem vagyok guru. Nem pályázom rá. Nincs nálam a bölcsek köve. Mindent amit írók az a saját következtetésem.

Nem akarok senkit megbántani, és nincs bajom a hittel. Szeretném ha hinnének az emberek. Több hittel szebb lenne ez a világ, de mára kicsit megkopott a lelkesedés, köszönhetően a rengeteg vakvágánynak.

Nem haragszom én senkire, nem is utálok senkit, de nem viselem el a nyilvánvalóan téves utakat.

Honnan tudom, hogy valami téves út? Érzem is értem is, ilyen egyszerű ez.

Kezdjük egy egyszerű tétellel, ami minden vallásban benne van. Isten van, szeret minket, saját képmására teremtett, és szabad akaratot adott.

Kb. főtétel, a hit alkotmánya. Rengeteg vallás mondja ezt magáénak, hogy aztán apróbb csúsztatásokkal teljesen eltérjen tőle.

Mondok egy példát. Isten szeret. De ha berág rád mész a pokolba.Mész a pokolba ha nem tartod be a játékszabályokat.

Ugyan emberek. Ha isten szeretete végtelen, és feltételezzük azt, hogy Isten több mint egy ember, akkor Isten szeretetének is többnek kell lennie annál amit egy ember képes érezni.Ha én anya vagyok megbocsájtok a gyermekemnek, és biztos nem akarnám azt, hogy szenvedjen.Szeretném ,ha tanulna a hibáiból, és boldog lenne. Miért tenne Isten másképp?

Nem hinném ,hogy egy pszihopata lenne, aki árgus szemmel nézné minden botlásunkat, hogy feljegyezhesse, és aztán örökön-örökké száműzön minket valami rusnya helyre. Mert minek fent tartani a poklot, ha végleg elpusztíthat minket? Le lenne rólunk a gond, és nem kéne energiát belefeccölni, hogy fenttartsa a poklot. Hát akkor meg minek egy ilyen hely? A saját szórakoztatására? Nem hinném ,hogy ez összeférne a végtelen szeretetével.

Konklúzió: Ne tegyük be egy könyvbe a végtelen szeretetet meg a poklot, mert nagyon összeférhetetlenek.

Saját képmás és szabad akarat. Na jah kérem, ezekkel jár együtt a felelősség.

Ami annyit jelent, hogy én tehetek az életemről, és döntök, nem vezetik a kezem, hacsak nem kérem kimondottan, és amit elkövettem az is az enyém.

Tehát amikor ,olyanokat olvasok, hogy űrlények, meg arkangyalok, meg titokzatos entitások, akkor felmegy bennem a pumpa, mert ezek nem mások mint a felelősség alóli kibúvás. Nem én tehetek róla, hanem a csillagok, az idegenek, a sors stb.

Az a véleményem, hogy az emberek többsége akkor fordul az ezotériához, ha unalmas az élete, vagy úgy elcseszte, hogy fogalma sincs ,hogy mit tegyen. Valamiért az önjelölt boszorkányok többsége a középkorú elvált nők közül kerül ki, a férfi kuruzslók pedig azok az urak ,akik nem igazán tudtak érvényesülni az életben. Itt rengeteg csodálot tudnak összeszedni, és benéz nekik egy két numera is. Gyönyörű színjátékot játszanak.

Kitöltik unalmas életüket. Befolyással lehetnek végre másokra, figyelmet kapnak, és végre valamit elérnek ebben az életben, így lesz a szükős panellakás titokzatós jósda.

Értem én, hogy a mai világban elveszett a lelki fogodzó,de azért mégse töltsük ki szeméttel!

Elnézést, hogy összefüggéstelenül írók, de ömlenek a gondolatok, és le kell írnom őket. Gyorsan írok, ezért előfordul egy-pár nyelvtani hiba grammar-nácik kegyelmezzenek.

Jártatok már ezo boltban? Nem tűnödtetek már el azon a rengeteg könyvön? Nem lehet mind igaz, mert az azt jelentené, hogy az űrlények által vezérelt világban élünk, akiktől az angyalok akarnak megszabadítani minket, kis isteneket, akik alá vannak rendelve a sorsnak a karmának, a csillagoknak, a számoknak, sőt totem állatunk is vezérel minket. De teljesen mindegy is, mert hamarosan itt az apokalipszis, ami után vagy marad valami vagy nem, de az is csak a kiválasztottaknak, a többiek meg bolygóstul, angyalostul mehetnek a levesbe, mert bár őket is szereti Isten, de nem annyira.

Zagyva.

Vagy ott vannak a talizmánok, amit nem is érdemes venni, mert fabatkát sem érnek, a talizmánokat az ember kapni szokta. Nekem egy apró műanyag zebrám van. Olcsó és gagyi, de kaptam a barátaimtól, és mindig emlékeztett arra, hogy nem vagyok egyedül. Kellemes dolog kézbe vennem.Jelent valamit.

Lezárom ezt a fejezetet, és rendezem gondolataimat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.