Ma az egyik munkahelyemen arra próbáltak rávenni, hogy hazudjak egy aprót az ügyfeleknek, hogy jobban menjen a bolt, és szelíden hozzátették, hogy miért lennék a saját pénztárcám ellensége. Nem tetszett, ahogy eddig se tetszett, nem is tettem soha, kifele is áll a rudam onnan.

Mindenesetre kifakadtam az egyik kolléganőmnek, hogy miért kell hazudnom, olyanoknak akiknek így is eleget hazudnak? Kis ember vagyok én, nincs kedvem kihasználni a kisembereket. A kolléga bólogatott, majd hozzá tette ,hogy becsületesen nem lehet boldogulni. Annyit válaszoltam rá, hogy szemet hunyok afelett, ha valaki az államtól lop, nem jó és helyeslendő, de muszájból teszik az emberek, de hogy saját kutyájának kölykének hazudozzon az azért főbűn.

Tudom, furcsán látom a világot, ahogy párom mondaná extrémen gondolkodom, de elég volt, hogy emiatt szarul érezzem magam. Én furcsa vagyok, sokan mondták, és akkor mi van?

Most tegyem hozzá, hogy aki erre szólított fel, az megszállott pozítiv gondolkodó?

Akkor vegyük át ezt mégegyszer. A pozítiv gondolkodás azt mondja, hogy ne aggódj van mindenből elég. Tehát nem kell hazudnom, hogy nekem több legyen. Punktum.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.